Furcsa dolog a döntés. Elsőre azt gondolnánk, hogy arról szól: megtaláljuk a legjobb választ. Pedig sokszor nem is ezt tesszük. A döntés valójában az a pillanat, amikor a rengeteg lehetséges út közül kiválasztunk egyet, amelyről azt reméljük, hogy illik hozzánk, az életünkhöz és ahhoz az emberhez, akik éppen vagyunk.
Károly egy jó porszívót szeretett volna venni. Ez önmagában nem tűnik egy különösebben nagy történetnek. Nem indult expedícióra az Atlantisz megtalálására, nem próbálta megfejteni Göbekli Tepe titkát vagy a Voynich-kézirat jelentését. Egyszerűen csak azt szerette volna, hogy kevesebb por legyen a nappalijában.
Az emberiség ezen a ponton már egészen figyelemreméltó dolgokat ért el. Gépeket küldött a világűrbe, apró eszközökben tárolja fél életét, és másodpercek alatt képes kapcsolatba lépni valakivel a bolygó másik oldalán. Mégis előfordul, hogy ugyanennek az emberiségnek egy képviselője ott ül egy keddi estén a kanapén, telefonnal a kezében, és tanácstalanul nézi a képernyőt.
Mert választania kellene. Egy porszívót.
Az első tíz perc általában egészen jól alakul. Talál néhány ígéretes modellt, elolvas pár véleményt, és úgy érzi, hamarosan megszületik a döntés. A huszadik percben már tudja, hogy létezik lézeres navigáció, szívóerő, forgókefe, HEPA-szűrő, automatikus portartályürítés és néhány olyan technológia, amelyről egy órával korábban még azt sem tudta, hogy a világ része.
Egy óra múlva már szakértőnek érzi magát. Két óra múlva már nem mer dönteni. Ez az egyik legfurcsább modern emberi találmány: a túl sok információ. Régen az okozott problémát, hogy nem tudtunk eleget. Ma gyakran az, hogy túl sokat tudunk.
Valamikor régen a vásárlás faék egyszerűségű folyamat volt. Az ember bement egy Keravill szaküzletbe, megkérdezte az eladót, melyik terméket ajánlja, kapott néhány lehetőséget. Megnézte a pénztárcáját, majd választott egyet, hazavitte, és folytatta az életét. A porszívó porszívózott. A világ pedig forgott tovább.
Ma egy nagyobb vásárlás előtt sokszor olyan kutatómunkát végzünk, amelyért korábban kisebb tudományos elismerés járt volna. Megnézzük a teszteket, elolvassuk a véleményeket, összehasonlítjuk a specifikációkat, fórumokat böngészünk, és meghallgatjuk azoknak az embereknek a véleményét is, akik szerint minden létező termék használhatatlan, kivéve természetesen azt az egyet, amit ők választottak. Aztán történik valami furcsa.
Többet tudunk. De nem vagyunk biztosabbak. Talán a kérdés soha nem is az volt, hogy melyik a legjobb termék. Hanem az, hogy melyik a legjobb nekünk. A kettő között hatalmas különbség van.
Egy versenyautó például fantasztikus gép. Gyors, erős, mérnöki szempontból lenyűgöző alkotás. Ettől még meglehetősen érdekes választás lenne annak, aki három gyereket, két kutyát és egy hétvégi nagybevásárlást szeretne hazavinni vele. Nem az autó rossz. Csak nem arra az életre készült.
A termékekkel pontosan ugyanez történik. Egy robotporszívó lehet kiváló, lehet ötcsillagos, lehet az internet aktuális kedvence. Aztán bekerül egy olyan lakásba, ahol vastag szőnyegek, magas küszöbök és szétdobált játékok várják. A robot pedig ott áll. Már amennyire egy robotporszívó képes állni. És ha tudna gondolkodni, megvakarná a fejét és arra a következtetésre jutna, hogy itt valami súlyos félreértés történt…
Lehet, hogy sok rossz döntés valójában nem is rossz döntés. Csak egy jó válasz egy rosszul feltett kérdésre.
Az internet nagyon hatékonyan meg tudja mondani, hogy mások mit választottak. Ez hasznos információ. Csak nem ugyanaz, mint választ kapni arra, hogy nekünk mire van szükségünk. Mások otthona nem a mi otthonunk. Mások szokásai nem a mi szokásaink. Mások problémái nem feltétlenül a mi problémáink. És mások porcicái sem a mi porcicáink. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a porcicák véleményét ebben a témában feltűnően ritkán kérdezi meg bárki.
Így jutottunk el egy különös helyzetbe. Egy világba, ahol mindenből rengeteg van. Rengeteg adat, rengeteg vélemény, rengeteg összehasonlítás, rengeteg „legjobb választás”. Csak néha hiányzik egy egyszerű kérdés: „Rendben. De nekem mi a legjobb?”
